Kép forrása: sxc.hu
Nos, jelentem: újra itt vagyunk!


Túléltük az utazást, épen és egyben értünk haza, szóval összességében minden rendben ment.

Na azért persze voltak fennakadások, jó kis parázás végig, és egy sajálatos dolog is, de menjünk csak szépen sorjában...

Az egész úgy indult, hogy beneveztem egy versenyre...

A Piggy Tengerimalac & Mininyúl farm nevű tenyészet minden évben megrendezi az Év Gazdija című pályázatot, amire 2012-ben karácsonyi képekkel és személyes történetekkel lehetett jelentkezni. Mindenki fotót küldött, én voltam az egyetlen, aki a Hihetetlen történet című írásommal eltértem a többiektől.

A kiírás szerint az első három helyezett fajtiszta tengerimalacot nyer, melyeket szintén a fent belinkelt honlapról lehetett kiválasztani. Mivel nem számítottam rá, hogy nyerek, és tulajdonképpen nem is ezért neveztem, eleinte nem nagyon nézegettem a malackákat. Csak azért mentem fel mindig, hogy szavazhassak egy nagyon kedves, szintén blogos barátnőmre, aki most biztos elpirul, ahogy ezeket a sorokat olvassa. ;)

Köszönet és választás

Mint kiderült, a verseny végig nagyon szoros volt, és most hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik szavaztak rám! Köztük van egy másik igen kedves, szintén blogos barátnőm, aki ugyan nem malacos, de jó érzéssel tölt el, hogy első olvasóim közt tudhatom. :)

Egy ideje nyomon követem már, és látom, hogy a tenyészetben rengeteg gyönyörű tengerimalac születik, ezért is volt olyan nehéz a választás. A három kislányom mellé csakis nőstény malacka jöhetett szóba, ezért valamennyire leszűkült a kör. Eleinte világos színű állatkában gondolkodtam, de amikor megláttam a teknőctarka leányzót, beleszerettem. 

Pár szó Fahéjról

Azt mondták nem számít fajtiszta tengerimalacnak, mert nem rendelkezik megfelelő forgószámmal, ami persze engem soha nem érdekelt, számomra így tökéletes! (Mint azt tudjátok, nekem soha nem voltak fajtiszta malackáim, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy szeretem őket, és az én szememben egytől egyig hibátlanok.)

Tehát rögtön megtetszett ez a kicsi abesszín jellegű baba, annak ellenére hogy semmi világos szín nincs benne. Azonban a tekintetében volt valami, ami azt sugallta: "Vigyél haza!", és szokás szerint megesett rajta a szívem. Jeleztem is a tenyészet felé, hogy ő lett a kiválasztott, mire le is foglalták nekem.

A találkozás

A tenyészet székhelye Egerben van, ahonnan Ági (a tulajdonos) minden malackát eljuttatott Budapestre, és én itt vettem át őket. Mivel közben kiderült, hogy egy másik malac-győztes is ugyanabban a városban lakik, ahol mi, 1 helyett 2 malackával tértem haza. Tehát szegénykéknek újra át kellett utazniuk a fél országot, hogy eljussanak végső gazdijaikhoz.

Előtte azonban magát az átvételt kellett megoldanunk, ami már csak azért sem ment egyszerűen, mert azon a napon kegyetlenül hideg volt. Mielőtt beértek, telefonon javasoltam Áginak, hogy majd felszállok a vonatára, és ott tegyük át őket a mi szállítónkba. Sajnos nem jött össze, ugyanis mindenkit leszállítottak, aminek köszönhetően aztán jól el is kerültük egymást. 

Néhány perc elteltével aztán a peronon megpillantottam őt, és láttam, hogy milyen sok csomag van körülötte, úgyhogy odasiettem hozzá. Bemutatkoztunk egymásnak, gyorsan átraktuk a malacokat, majd megmutatta az egyik fajtiszta abesszínjüket. Az én vonatom hamarosan indult, meg ő is sietett tovább, ezért nem beszélgettünk sokáig, de nagyon aranyos és szimpatikus emberként ismertem meg.

A következő rész tartalmából

A folytatásban megtudhatjátok hogyan és mivel utaztak velem a malackák, beszámolok egy újabb ismeretségről is, valamint megismerkedhettek Fahéjjal.